Alkalmazkodnunk kell a környezeti fényhez a vakunkkal. Ezt a legkönnyebben színhőmérséklet módosító fóliákkal tehetjük meg.

Nagyon sok fotós azt az elvet képviseli, hogy ő bizony elkerüli a vakuzást, mert az teljesen elrontja a képet és megszűnik a valóságérzetünk. Az a felfogás nekem jobban tetszik, mikor nem egy szükséges rossznak tekintik fotós társaim a rendszervakuzást, hanem egy plusz lehetőségnek. Akkor tekinthető jó vakus fotónak egy kép, ha nem "tolakodik" a vaku fénye, ha elég diszkrét csak annyira és úgy világítja be a témát, hogy ne legyen feltűnő. Ennek elérésére a vaku kívül más eszközök is kellenek. Persze, a legelső lépés, hogy nem direktbe vakuzunk, a becsillanások és az éles árnyékok miatt. Első vakus kiegészítők a diffúzorok, fényterelők. Amikor a fényt átformáljuk nekünk tetszőnek, hogy ne legyen olyan durva a megjelenése a fotónkon. Nagyon sokszor itt meg is állunk és a színhőmérsékletre már nem is gondolunk. Meghagyjuk a vaku 5500 Kelvines színhőmérsékletét, amivel ezekben a speciális esetekben azt érjük el, hogy a képből szinte "kiugrik" a megvilágítás és a vaku színhőmérséklete tönkre is teszi a fotót.

A ma használatos vakuk fénye – a napfényhez hasonlóan – 5500-5600 K színhőmérsékletű, tehát fotográfiai szempontból napfénynek tekinthető.

Néhány színhőmérsékleti adat:
Gyertya: 1900 K
Háztartási izzólámpa: 2800 K
Fotóizzó: 3200 K
Reggeli, délutáni alacsony napállás: 4800 K
Átlagos napfény, vaku: 5600 K
Napos idő, árnyékban: 6000 K
Nappal, kissé felhős égbolt: 8000 K
Borult, ködös idő: 10000 K

http://www.mcgoat.com/index.php?page=shop.product_details&flypage=garden_flypage.tpl&product_id=171&category_id=114&option=com_virtuemart&Itemid=58